Üdvözöllek kedves Olvasóm!
Először is, röviden szeretném bemutatni a blogot és a későbbi bejegyzésben saját magamat is. Bízom benne, hogy csupán egy érdeklődő böngésző vagy, s nem a saját esetedre szeretnél gyógyírt találni, hiszen az azt jelenti, Te is egy vagy akár több kórsággal a válladon ülve éled a mindennapjaidat.
Bánom is én! Lehetsz fiú, lehetsz lány, messziről jött idegen, vagy közeli barát, szívesen látlak az oldalon. Böngéssz kedvedre, érezd jól magad, ha kérdésed van tedd fel, ha pedig kritikával élnél, azt se tartsd vissza :)
Van már egy blogom 10 éve, ez a mostani tulajdonképpen annak kiegészítéseként, afféle régóta dédelgetett álom eredményeként született ma meg, illetve szó van itt némi külső kényszerről is. A METU-n produkálnom kell egy projektmunkát, mely kellő seggberúgás volt ahhoz, hogy tényleg manifesztálódjon a gondolat a fejem rejtekéből. Ez tehát itt Suz'n specifikus világa, mely néha könnyfakasztóan vicces, időnként pedig véresen - ám kórosan vérszegényen - komoly.
Azt hiszem, az olvasás szeretete vagy a mások sorsa iránti kíváncsiság egy könnyebben elfogadható válasz volna, ha a miért vagy ittet nézzük, bár tény és való, hogy az efféle blogok követői nagy számban a sorstársak. Nincs is ezzel semmi gond. Sőt! Annak idején, mikor én belecsöppentem a Crohnos káoszba 39 kilóval, pont az okozta a sírógörcsöket, hogy nem tudtam mi vár rám. Nem tudtam, mik a bevált módszerek másnál, normális-e, hogy 19 évesen 15-20 tabletta csúszik le naponta a torkomon, és még úgy sem zicher, hogy megmaradok élőnek. Überfasza anyukám, ezt jól összehoztuk...
Nálam tudtommal három élettárs van, a Crohn-betegség 2005 óta, a pajzsmirigy alulműködés már több, mint egy éve és a gluténérzékenység - a jó ég tudja mikor kezdődött, ha az elmúlt évben 35 kilóig letornázta a 60 kilós súlyomat... Jó kis csapat, igaz? Én is imádom őket. Főleg mikor hárman kavarnak be, és nem tudom megmondani, melyik okoz mit, csak vonyíkolok, hogy nem vagyok jól. Hát igen. Nem egyszerű ezekkel, de igyekszem jó gazda lenni. Néha úgy veszem észre, arra ők nagyívben tesznek, hogy én mindent megteszek az érdekükben, mármint az adott szerv jóléte érdekében, de őket ez tényleg hidegen hagyja. Kímélem magam, nyugi van, figyelek a kajára, szedem amit szedni kell és mégis, ők kergetőznek... Néha kifejezetten az az érzésem, hogy versenyt futnak. Tökösségi háziverseny á la autoimmun kórságok: ki tudja Suz'n szervezetének a legtöbb macerát okozni. Hát kösz, de szépen. Tényleg.
Jó olvasgatást kívánok!
