Szombat reggel, fél 8. Még csend van, minden békés. A mosógép ütemes kattogása nyugtatólag hat rám. Elkezdtem a napot, minden rendben, mondom magamnak. Z és Chilko a napsütötte hálóban szundikálnak, én pedig a nappali kanapéján fészkelek. Ölemben a reggelim és próbálok felállítani egy napirendet…

(...) Hogy az emberek rámnéznek, és nem értik, miért vagyok a rendelésen, mikor fiatal vagyok és állítólag szép – meg mostanság gebe, de ezt már meséltem. Persze, basszus, ha valaki fiatal, akkor nem lehet beteg? Látszólag nem. És nem hiszik el, komolyan mondom, hogy én igenis beteg vagyok és nem…

Hiszek abban, hogy a könyvek barátok és nincs az az élethelyzet, amelyben ne tudnának vigaszt/örömet/bátorítást/ihletet adni. A könyv nekem több, mint holmi szórakozás, tényleg megszállottjuk és tisztelőjük és megszállott tisztelőjük vagyok a nap minden percében. Ha megkérdezitek az embereket…