Hiszek abban, hogy a könyvek barátok és nincs az az élethelyzet, amelyben ne tudnának vigaszt/örömet/bátorítást/ihletet adni. A könyv nekem több, mint holmi szórakozás, tényleg megszállottjuk és tisztelőjük és megszállott tisztelőjük vagyok a nap minden percében. Ha megkérdezitek az embereket körülöttem, az is kiderül, hogy ez nem azért van így, mert olyannyira csúf/buta/magányos/unalmas/frusztrált vagy bármi egyéb lennék, ám azt nem tagadom, hogy tinikoromra visszatekintve ebben is van némi igazság.
Kedves könyvmolyok, félre ne értsetek! Én tudom a legjobban, hogy ez a billog, ami ma már inkább dicséret, mint gúnyos címke, nagyon, de tényleg nagyon távol áll a valóságtól. Igazán szép és eszes személyeket ismerek én magam is, ha fejben végiggörgetem a könyvbuzeráns (a szó lehető legpozitívabb értelmében) ismerőseimet és ismeretleneket, akiket mondjuk instán meg moly-on követek.
De hova is akarok kilyukadni itt a nagy molyvédelmi szónoklatom közepén? Hát oda, hogy ezt a bejegyzést ajánlom nekik, az olvasnivaló után kutatóknak, a már annyira unatkozóknak, akik eljutottak mostanra a sosem olvasoktól az adjegykönyvet-állapotig és mindenkinek, akit érdekel, hogy milyen kincsek tették szebbé az elmúlt, ám kutyamód nehéz évemet.
Csak akkor kapsz akönyvektőlvalamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni.
(Márai Sándor, ki más)
Mert az év tényleg rémes próbatételek elé állított engem is, meg úgy Z-vel és Chilko-val együtt a családunkat is, és ahogy másoktól hallgattam a 2019-es beszámolókat, bizony a nagy többséget is. És most még nem is arról szól a fáma, hogy karantén! A karanténcirkusz valóban új és ismeretlen nehézség, de a tavalyi év gebaszai se voltak ismertek, és azt kell, hogy mondjam, nagyságrendekkel keményebb volt, mint betartani azt, hogy mossunk kezet, ne menjünk ki, ha nem muszáj és ne köhögjünk pofán másokat. Eddig is igyekeztünk erre figyelni, csak hát ugye senki nem szabályozta, hogy ki, mikor, hová mehet. De én azt mondom, ez legyen a legnagyobb bajunk! A mi érdekünk, betartjuk, és megvárjuk, míg az élet visszatér a régi kerékvágásba, ahová sose fog. Ezt nem felejtjük el soha, és talán kicsit segít is az emberiségnek, hogy józanabbul élje a mindennapjait.
De most befejezem a gigászi felvezetést és belecsapok abba, amiért letettem a hátsóm a billentyűzethez végre. Az olvasmányok megmutatásába, az instával alátámasztott képes beszámolóval azokról a kötetekről, amik nekem bejöttek ezidáig.
Nem egyszer meséltem már arról - itt-ott, de leginkább mindenhol - hogy hogy vagyok a könyvekkel meg a könyvtárral. Kész cirkusz. A zsák, amivel jövök, meg megyek, nehezebb, mint én, így abban az időben, mikor nagyon ramatyul voltam (nyilvánvalóan ez sem tántoríthat el a könyvektől...), Z. cipelte a zsákmányom a könyvtár bejáratáig, majd onnan az autóig és várt közben türelemmel féél-egy-két órákat. Örök hálám, Drágám!
Szóval az a bizonyos három könyv. Kettő szakmai, itt már ezerrel készültem a világot jelentő deszkákra, mint vállalkozó, és ezek mellé pattant be Fenyő Iván. Ő konkrétan ott várt az új könyvek polcon, amint belépünk az olvasóterembe és mit volt mit tenni, rögvest fel is kellett markolnom. A színészi játékát mindig imádtam, főként az S.O.S Szerelem nyálas hülyegyerek karakterében, de nem olyan rég, mint ember is megfogott. Egy interjúban beszélt a múltjáról, jelenéről, jövőjéről és totál sokkolt, hogy mennyire azonos dolgokat vallunk bizonyos ügyekben. Fel is írtam a könyvét a majdlistámra és láss csodát, eltalált hozzám!
Szabó Magda, mint írónő és Abigél, mint olvasmány... Na erről nem vagyok hajlandó beszélni. Egyszerűen ő és ez a műve A NAGYBETŰS. Ha beesik a kedvenc könyv kérdés, habozás nélkül ez a válaszom. Felülmúlhatatlan.
Milyen furcsán és váratlanul következnek be az ember életében a legjelentősebb események. Nem úgy, és nem is akkor, ahogy és amikor várja az ember, másképpen, más előzmény után, valahogy logikátlanul.
(Szabó Magda)
Ugyenez a helyzet a következővel is, az az Ókút szerintem, ha értő olvasóra talál, kimeríti a mély vallomás fogalmát.
Akkor is szerettem, de most 31 évesen újraolvasva rádöbbentem, hogy meglehetősen keveset értettem, értettünk anno ezekből a történetekből. Sokan támadják, hogy depressziós, meg nem gyereknek való, de az tény, hogy kincs. A kincskereső kisködmön kincs, érted.
Ó, J.K. Rowling, meghallom a nevét és feláll a szőr a hátamon és olyan, mintha gyomorszájon vágtak volna, de pozitív értelemben. Szóval, mint amikor szerelmes az ember lánya... Szerintem, aki valaha is kacérkodott az írás gondolatával, annak mindnek példakép az írónő. Az életéről két filmet is megnéztem, van egy életrajzi, A J.K. Rowling-sztori címmel, illetve egy doksifilm, Aki megteremtette Harry Pottert - egy év J. K. Rowlinggal címmel. Amikor elszaladnak velem a képzeletem lovai, azon jár az eszem, hogyan lehet ezt ilyen okosan, vagy akár még okosabban csinálni, mint ő. Csak írjam meg egyszer az eltervezett könyveimet...!
A soron következő könyv még nem került fel a befejezett olvasmányok listájára, de annak is eljön az ideje. Bár még magam sem hiszem, hogy a 40 órás munkahetek és túlórák után mertem dobbantani és belefogtam a saját vállalkozásba, ezt minden tervezgető és már befutott vállalkozónak ajánlom. Mesebelinek tűnik a 4 óra, ami a címben szerepel, de tényleg nagyon okos és vakmerőnek tűnő a mindennapi munkahelyi körülmények között elképzelhetetlennek tartott ötletek és praktikák tárháza. Ha sosem vágytál saját üzletre, akkor is tud adni, hiszen igazából egy szemléletformáló és időmenedzsment témájú, könnyed olvasmány.
Micsoda triász! A Park Kiadó is hozzátett a hasznos olvasnivalókhoz, az alábbi hármassal. Egy kis pszicho, hogy a régi dolgokon túljussak, egy háborús kötet könyvmolyokról és egy kis okosodnivaló a majdani családalapításhoz:
Így megy a dilis haza a könyvtárból... :D Itt javarészt azért az üzlet és a munka szakirodalmát ragadtam nyakon és milyen jól tettem. Ezek azóta is nálam vannak, mivel a könyvtár ugye zárva...
2020 felfedezettje nekem egyértelműen Dan Brown, akinek itt már a második könyvét olvstam ki rohamos sebességgel. A Robert Langdon sztorit filmen időről-időre elkaptam a tévében, de a Tom Hanks alakította színészi játék sem tudja ledönteni a véleményem, miszerint a könyv még mindig erősebb, mint a mozi. Tény és való, hogy a dolgok elképzeléséhez - részecskegyorsító, wtf? - hozzátesz, de a könyv, az könyv. Most és mindörökre, ámen, ha már egyházi témában szól úgyis a fáma:
A @tizkicsikonyv bloggere indított egy jópofa kihívást, miszerint könyvcímekkel kellett leírni a covid-helyzetet. A #karanténsztori alatt baromi jó megoldásokat találhattok instán, az enyém így fest:
Leslie L. Lawrance, mindenki Laci bácsija is új nekem, bár a könyv két kötetben ott vár egy ideje a polcon. Mivel Dan Brownom nincs több itthon, de Jane Austen most nem csúszik, leemeltem és wow! Szuper sztori, új kedvenc. Az a szerencsém, hogy LLL is a termékeny írók közé tartozik, így nem kell attól félnem, hogy félév múlva elfogyasztom az életművét.
Ez volt tehát a néhány olvasnivalóm az elmúlt időkből. Nagyon vegyes, tudom, de ezt szeretem a legjobban. Hogy kedvemre ugrálhatok a műfajok és témák között, és időről-időre meglepem az embereket, mikor megtudják, hogy mikre - nem - harapok rá :)
Nálad hogy megy a karantén? Többet olvasol vagy épp ellenkezőleg? Nem jut rá idő a sok otthonra szorított életterület miatt? Mesélj kommentben, jöhet az aktuális kedvenc, a mindenkori imádott és a bakancslista is!